Kazal

drkotasz:

ekkerjoz:

hogy átrendezték a régi állami gazdaság tulajdonviszonyait, országos balhé közben, és hát nem álltak meg a saját területnél, kellett nekik a szomszédoké is, például a méhészek által birtokolt erdősáv, amit negyven éve éppen ezért telepítettek, mármint hogy majd a méhészek odaviszik a kaptárakat, és a bogarak beporoznak mindent, pont jó lesz

jó is volt, a negyvenéves akác erdősáv, olyan hatvan hektár, kipendült szépen, takart északnyugat felől, megdobta a ménes legelője fölött a havat, télen is kiengedhették a lovakat, nem ért nekik szügyig a hó, meg amúgy is jóvolt, gyérítéskor adott vagy húsz mázsa fát ingyen

nyilván a rendszerváltás után ettől szabadultak elsőnek, de eltartott tíz évig, amíg meg tudtuk venni, 1998-ban lett végül átírható, és maradt ami volt, amikor virágzott az akác, kihordtuk a méheket, és csak ősszel jöttek haza, mindig volt a közelben repce, napraforgó, szóval működött

hát az új államigazdaság-tulajok szerették volna az erdőt is, de meg se kérdezték, hogy eladjuk-e, hanem felszólítottak, hogy tüntessük el a méheket, mert veszélyesek a ménesre, megcsípik a drága lovakat

mondjuk akkoriban már összesen három lóból állt a ménes, az is Szandinak volt a lova, úgyhogy válaszoltunk a levélre, miszerint kihúzunk egy raselhálót a hatszáz méterre lévő karám meg a kaptárak közé, a méhek kénytelenek kikerülni, magyarul felröptetjük őket a picsába, onnan már csak virágra mennek, lóra nem

nem is válaszoltak, azt hittük hogy lezártuk a dolgot, felszereltük a hálót, arrébb pakoltuk a családokat, a jószomszédi viszonyért áldoz az ember

nade ez nem volt elég, jöttek a feljelentések, hatósági állatorvostól kezdve a tűzoltóságig mindenki érdeklődött, de lassan beköszöntött a tél, hazavittük a méheket

hát, egyik reggel jött két kormos enber szólni hogy ég az erdő, de akkor már nem égett mire kimentünk, szépen elvolt oltva, két fecskendő oltotta, tűzvizsgáló felvette az adatokat, készült jegyzőkönyv, meg minden

az volt érdekes, hogy a ménes felé nem sokkal korábban valaki húzott egy négyméteres szántást, csak úgy az erdő szélére, mintha tudta volna hogy tűz lesz, arra ne tudjon terjedni

úgyhogy a negyvenéves erdőnek nagyjából annyi lett, ilyen tűz után tavasszal pár évig nem tud virágozni, örül, ha levelet tud hajtani, tavasszal átköltöztünk határvölgybe, a másik akácerdőbe

nade a tűz után nem sokkal már jöttek a vételi ajánlatok, hogy megvennék az erdőt, nyilván a piaci ára alatt, tekintettel az üszkös mivoltára

akkor már nagyjából tudtuk, kié lett a gazdaság, nem is nagyon titkolták, futamidő végefelé voltak, kivágták az arborétum fáit, kerítést húztak automata kapuval, kamerával a kastélytól egy kilométerre, építettek leszállópályát a helikopternek

úgyhogy eladtuk, azóta sincs benn méhecske

A magyar valóság.