Kazal

fruzs:

Rusty lassan fél éve lakik nálunk, úgyhogy ideje volt, hogy látogatást tegyünk a doktorbácsinál. Mikor megérkeztünk, mintha tudta volna, hogy mi fog következni, úgy fújt és borzolta a szőrét, hogy a dokinak és az asszisztensnek könyékig kesztyűben kellett kirángatnia a hordozójából. Az altató persze hatott, és megtörtént, aminek meg kellett. (És miután hazaértünk, első dolgom volt a még kába állat körmeit lenyisszantani)

Szegény állat most úgy mászkál a lakásban, mint én bárki 1 üveg tekila után, egyszerre röhögök rajta és sajnálom. Remélem holnap reggelre azért jobban lesz már…

szegíny, itt alszik a lábamon.